KAFFEE projekt elektronikus felhasználói segédlet és projekt tájékoztató

h k s c p s v
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
 
 
 
 

e-szolgáltatások

Névadónk

Móricz Zsigmond 1879-ben született Tiszacsécsén. Édesanyja Pallagi Erzsébet, aki református pap leánya volt, édesapja igazi, kemény ötholdas magyar parasztember: Móricz Bálint földműves, építési vállalkozó, aki egy ideig módos parasztgazdának számított. A szülők 1878. május 30-án kötöttek házasságot. Móricz Zsigmondnak kilenc testvére volt, ebből kettő erőszakos halállal halt meg; az egyik tejhiány miatt "valósággal elsorvadt", a másik ruháját pedig felgyújtotta egy szomszéd kisfiú. Testvérei Móricz Ida és Móricz Miklós.

Az édesapa vállalkozásokba fogott, ám üldözte a balszerencse. A hitelre vett cséplőgép, amelyet Pallagi László, okleveles gépész-kovács megpróbált megjavítani, felrobbant. A tiszai jégzajlás tönkretette a jól jövedelmező vízimalmot is. A család kénytelen volt Istvándiba, Pallagi László kovácsműhelyébe költözni, s ezzel gyakorlatilag véget ért Móricz Zsigmond gyermekkora. A család embertelen nyomorba került, majd Prügyre költözött. Móricz Bálint napszámosként tartotta el hét gyermekét, s oly keményen dolgozott, hogy felesége kívánságára az összes gyermeket taníttatni tudták.

Móricz Zsigmond elemi iskolába 1886-87-ben Istvándiban, majd 1887-90-ben Prügyön járt. Eztuán a Debreceni Református Kollégiumban folytatta tanulmányait, ahonnan 1894-ben Sárospatakra került. Mivel itt meglehetősen rossz tanuló volt és egyedül érezte magát, a kisújszállási gimnázium igazgatója, egyben anyai nagybátyja, Pallagi Gyula, 1897-ben magával vitte Kisújszállásra, ahol végül 1899-ben Móricz letette az érettségi vizsgát jó rendű eredménnyel.

Debrecenben 1899-1900-ban református teológiát hallgatott, majd jogra járt, segédszerkesztője volt a Debreceni Hírlapnak.

1900 októberében Pestre költözött, itt jogot és bölcsészet tanult, azonban nem tett tanári szakvizsgát. Nagy élmény volt számára, hogy Négyesy László stílusgyakorlatain részt vehetett. Ezek az összejövetelek sok kezdő művész számára adtak biztos kiindulást és alapokat. Móricz itt találkozhatott többek között Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Juhász Gyulával, Tóth Árpáddal, Bánóczy Lászlóval, Oláh Gáborral, Benedek Marcellal.

Megélhetési okokból különböző hivatalokat vállalt, 1902-ben mint óraadó tanár dolgozott a kisújszállási gimnáziumban, valamint tisztviselő volt a kultuszminisztériumban, később pedig a Központi Statisztikai Hivatalban. Egyetemi tanulmányait sohasem fejezte be.
Móricz Zsigmond 1928-ban

1903-ban Mikszáth Kálmán vonzására az Újság gyermekrovatának szerkesztője lett. A Kisfaludy Társaság megbízásából népdalgyűjtésbe kezdett, s 1903–1905 folyamán Szatmár falvait járva rengeteg dalt, köszöntőt, találós mesét, játékot gyűjtött. Neki köszönhetjük a Kállai kettős szövegét is. 1905-ben házasságot kötött Holics Eugénia tanítónővel, azaz Jankával. Három leányuk (Virág, Gyöngyi, Lili) maradt életben, fiuk meghalt. Janka 1925-ben öngyilkos lett.

1908-ban a Nyugatban megjelent Hét krajcár című novellája azonnali hírnevet hozott, Ady Endrével is barátságot kötött. Ezt második gyermeke halálakor írta, mély megrendültségében, apai fájdalmában szakadt föl igazi hangja. „Igen késő volt, huszonnyolc éves korom után, mikor rájöttem, hogy voltaképpen csak azt lehet leírni, ami fáj. Ami megsebzi az embert.” Ez az állapota szabadította föl benne a kortársaihoz viszonyítva páratlan élet- és élményanyagát. Sorra születtek sikeres regényei, elbeszélései. A háborúban haditudósító volt, életközeli bemutatást adott a katonasorsról (Például: A macska, Kissamu Jóska). Sokat várt az őszirózsás forradalomtól, naiv hittel várta a Tanácsköztársaságot. Nyárra kiábrándult, ártatlanul meghurcolták, úgy érezte, félreismerték.

1912-ben házat épített Leányfalun, kezdetben a nyarakat töltötte ott, 1936-ban végleg oda költözött. 1913-ban feleségével Olaszországban nyaralt.

1915-ben a fronton haditudósítóként dolgozott, több riportot írt. Üdvözölte a polgári demokratikus forradalmat.

Az újonnan megalakult Vörösmarty Akadémiának 1918. december 1-jétől alelnöke volt, 1919. február 5-én pedig a Kisfaludy Társaság beválasztotta tagjai közé. 1919 februárjában írta A földtörvény kiskátéját. Eleinte reményeket fűzött a Tanácsköztársasághoz, bízott a válzotásokban, azonban májusban a kommün diktatórikus módszereit látva kiábrándult belőle. Ebben az időszakban hadijelentéseket írt, megjelent egy füzete a somogyi földműves-szövetkezetekről és egyúttal több újságnak is a munkatársa volt (Világszabadság, Vörös Lobogó, Fáklya stb.). Az írói direktórium is tagjává választotta. Emiatt a Horthy-korszakban folyatosan zaklatták, az irodalmi társaságokból is kizárták (1919. december 10-én szűnt meg tagsága a Kisfaludy Társaságnál.), műveit pedig hosszabb ideig csupán a Nyugat publikálta, majd később az Estlapok. Csehszlovákiában tartotta felolvasó körútját követően ismét támadások érték, de más formában.

A húszas években az író magánélete gyökeresen átalakult. 1924-ben megismerkedett Simonyi Mária színésznővel. Felesége a túlzott féltékenységtől öngyilkosságba menekült: 1925 áprilisában halt meg. Móricz külföldi utazásokkal próbálta enyhíteni önvádló gyötrelmeit. 1926-ban újra megházasodott, feleségül vette Simonyi Mária színésznőt.

Osvát Ernő halála után, 1929 decembere és 1933 februárja között Babitscsal közösen szerkesztette a Nyugatot, szerkesztői elveiket azonban nemigen tudták összehangolni. Móriczé volt a prózarovat. A folyóiratot igyekezett a „nemzeti koncentráció” orgánumává tenni, megszervezte a Nyugat-barátok Körét, könyvsorozatot tervezett, járta az országot, erdélyi, felvidéki, vajdasági, amerikai magyar szerzők írásait közölte, felkarolta az autodidakta paraszttehetségeket.

1932-ben megkapta a Rothermere-díjat, 1933-ban az Írók Gazdasági Egyesületének (IGE) elnöke lett. Írói szemléletmódjára javarészt az ekkoriban induló, őt szellemi ősnek elismerő népi mozgalom gyakorolt hatást, paraszti demokratizmusa is megerősödött.

1936-ban találkozott Littkey Erzsébettel, Csibével, aki fogadott lánya lett. Az egykori lelencgyerekről mintázta Árvácskát azonos című regényében. A lány gyerekkori történeteiből 28 novellát írt. Naplójából kiderül, hogy Csibe a szerelme-szeretője is volt.

1937-ben szakított második feleségével, Simonyi Máriával is. Ekkor Móricz végleg visszavonult csodálatos otthonába, Leányfalura. A nehéz időkben e gyönyörű település sokszor nyújtott számára menedéket, lelki támaszt.

1939-től a népi írók atyjaként, a Kelet Népe szerkesztője lett.

1942. augusztus 29-én telefonon beszélt, amikor meghallotta, hogy Gyöngyi lányának gyermeke született, az ezt követó meghatottságában leejtette a kagylót, agyvérzést kapott. 1942. szeptember 5-én hajnali kettő órakor hunyt el agyvérzésben a budapesti Korányi klinikán.

Szerzői jog © 2013. Minden Jog Fenntartva.